A végállomáson egy cigány férfi és egy cigány asszony állt mellettem
három gyerekkel. Huszonöt-harminc évesek lehettek. A vékony, kicsi
férfinak olyan feszültek voltak a vonásai, és rövidnadrágban is olyan
kínosan rendezett volt, mint egy maffiózó egy olasz neorealista filmben.
Az asszony kicsit lompos, már hízásnak indult, mégis kislányos.
Feszengtek. Megérkezett a busz. A férfi átadta a kisfiúkat az asszonynak
és visszaindult. A fiúk a nyilvánvalóan erre az alkalomra kapott kis
játékaikat szorongatták. Az asszony még a férfi jelenlétébe kapaszkodva
megfenyegette őket, hogy ha nem lesznek jók, elveszi tőlük a játékukat. A
fiúk kicsit összehúzták magukat. – Meddig kell jónak lenni? – kérdezte
az egyik. – Sokáig! – vágta rá az asszony. A kisfiú várakozóan nézett
rá, hogy pontosan meddig is. Az asszony egy pillanatra belegondolt.
Egész életedben.
PSZICHOLÓGUS ONLINE ...pszichológai tanácsadás interneten keresztül - szorongás, depresszió, pánik, krízis, alacsony önértékelés, kapcsolati problémák, burnout, mobbing, válás, gyász ... VAN KIÚT
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kommunikáció. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kommunikáció. Összes bejegyzés megjelenítése
2024. április 3., szerda
2024. március 12., kedd
szexelni vagy szeretkezni
Újra és újra találkozom azzal a meggyőződéssel, miszerint a férfiak (szemben a nőkkel, akiknek genetikailag nem igazán fontos a szexualitás) úgy vannak megkonstruálva, hogy biológiailag szükségük van a szexelésre. A szexelésre és nem a szeretkezésre.
Mindkettő a szexualitáshoz kötődik, de mások a céljaik és technikailag is
mást csinálnak az emberek egyik illetve a másik esetben.
szexelés = használlak, urallak
Nincs párbeszéd, spontaneitás, játékosság, nincs megnyílás, nincs kötődés. Az örömhöz nem kell a másik öröme, csak az egyik kielégülése a fontos. Az egyik kiszolgálja a másikat, nem számít, ez mennyibe kerül ez neki és hogyan érez közben. Az öröm forrása a másik uralása, gyakran a bántásig, megalázásig.
szeretkezés = jó, hogy vagy; örülök neked, elfogadlak
Párbeszéd,
spontaneitás, játékosság, megnyílás, kötődés. A saját öröm nem
képzelhető el a másik öröme nélkül, mind a két fél egyformán fontos. Az
öröm forrása az odaadás és elfogadás.
Nos, senki nincs úgy megkonstruálva, hogy biológiailag predesztinálva van mások használatára és uralására. Ez egy választás, méghozzá életünk alapvető választása, hogy a szeretet irányába akarunk-e menni vagy a szeretetlenség irányába és másokat használni, uralni akarunk.
Első esetben a szexualitásunkat szeretkezés formájában törekszünk megélni, második esetben szexelünk. Akár férfiak, akár nők vagyunk.
2016. március 6., vasárnap
talpraállni Németországban
Időnként megkeresnek olyanok, akiknek valójában nem pszichológiai problémájuk van, hanem nehéz egzisztenciális helyzetbe kerültek itt Németországban, s ennek következtében feszültek, nyugtalanok, rosszul alszanak, szoronganak, elkeseredettek.
Ha éppen egzisztenciális krízisben van, mindezek az érzések teljesen normálisak, s a megoldás alapvetően nem a pszichológus, hanem az, hogy az ember kiverekszi magának a megfelelő munkát, képzettséget, és szert tesz valami minimális támogatói netzwerkre.
Az első és legfontosabb: ne várjunk arra hosszan, hogy majd mások segítenek rajtunk. Ez egy olyan világ, ahol az emberek ahhoz vannak szokva, hogy mindenki kiáll magáért és ezért nem nagyon fogják megkérdezni, kell-e nekem segítség. Ha kell, nyilván kérek. Ezért feltétlenül mindennek előzetesen utána kell járni, és mindenhova úgy kell menni, hogy az ember tudja mit akar. Nem fognak hosszan kérdezgetni, mit is akarok igazából, és nem fognak különféle alternatívákat javasolni. Ezeket nekem kell tudnom.
Már csak azért sem érdemes hosszan várni, hogy a kezünkbe vegyük az ügyeinket, mert a német bürokrácia minden elképzelésünket felülmúlóan lassú és körülményes. A németek, kontrollálási szenvedélyüknek engedve, hihetetlenül összetett rendszereket építenek fel. Ezek azonban olyan bonyolultak, hogy csak akkor működnének jól, ha a benne lévő emberek kreatívak és autonómak lennének. A rendszer azonban pont ezt a két bizonytalansági tényezőt akarná kizárni. Így aztán folyamatosan csődöt mond, és a kényszeres szabályozás szükségszerű eredménye a folyamatos szürreális káosz lesz. Az ember a legegyszerűbbnek látszó eset elintézési kísérlete során is pillanatok alatt kafkai abszurdban találja magát.
Semmiképpen se engedjünk azonban annak a – Magyarországon szocializálódva – igen gyorsan és hevesen feltörő kísértésének, hogy ezek itt mind az én bőrömre utaznak. A német hivatalnokok, magyar kollégáikkal ellentétben, csak nagyon ritkán találnak abban örömet, hogy az ügyfeleket szívatják. Ők többnyire arra játszanak, nehogy valamilyen hibán kapják őket a túlszabályozás káoszában. Ezért szeretik fektetni az ügyeket, mindenféle totál értelmetlen papírokat kérni, amelyekkel lefedhetik magukat és nagyon nem szeretnek a kollégáikkal konfrontálódni.
Viszont nagyon sok jóindulatú van közöttük. Ezért ahelyett, hogy személytelenül meg akarnánk futni a teljesen megfuthatatlan köröket, mindenhova menjünk be személyesen és apelláljunk az ügyintéző jóindulatára. Ha ez nem megy, akkor a további erőfeszítések reménytelenek, keressünk egy másik utat.
Fontos még a német hivatalnokok lélektanához, hogy nem szoktak a beadott papírokról elismervényt adni. Viszont időnként el szokták ezeket keverni. Aztán a magos hivatal természetesen minket csap nyakon, hogy hol a dokument. Ezért minden leadott dologról feltétlenül kérjünk elismervényt. Ezt időnként némi morgással ugyan, de mindig megadják.
Sokak problémája, hogy nem teljesen vált be az a munka, amire ide jöttek, de szeretnének itt maradni, itt valamit tanulni, itt valami új pályára lépni. Néhány internetes oldal sokat segíthet ebben.
Kezdésként érdemes megnézni az Arbeitsamt JOBBÖRSE nevű lapján, hogy a környékünkön miféle munkalehetőségek vannak. Ez a lap megadja, hogy az adott típusú állásból hányat kínálnak. Felnőttként és szűkös lehetőségekkel nem a „mi leszek, ha nagy leszek” mentalitásból érdemes kiindulni, hanem abból, hogy milyen lehetőségeim vannak itt és most.
Németországban vannak olyan foglalkozások, amelyek nálunk nincsenek A BERUFNET-en utána tudunk nézni, hogy egy adott szakma neve pontosan milyen munkát takar, milyen képzettség kell hozzá, milyen keresetet lehet várni.
Legyünk óvatosak a tanácsadó irodákkal. Ahelyett, hogy a tényleges munkapiaci lehetőségeinkről tájékoztatnának, sokszor egyszerűen végignyomják rajtunk azt a protokollt, ami az Arbeitsamt lapján is megtalálható. Hasonlóképpen, egy kurzuson sem feltétlenül mondják meg, hogy az ott szerzett képzettséggel nem fogok tudni állást találni. Mindenképpen nézzünk utána a Jobbörsén, hogy az adott képzettséget mennyire keresik a munkaadók.
A KURSNET-en meg tudjuk nézni az Arbeitsamt által szponzorált kurzusokat. Az ezeken való részvételhez többnyire BILDUNGSGUTSCHEIN kell. Ezt nem felétlenül ajánlja magától a hivatal, de ha kérvényezzük, van rá esély, hogy megkapjuk.
Különféle női szervezetek gyakran kínálnak ingyen vagy nagyon jutányosan jogi, munkaügyi, szociális tanácsadást. Fontos, hogy többnyire hosszú a várólistájuk, jóval előre kell időpontot kérni. Németország minden nagyobb városában meg lehet őket találni. Itt példaként néhány berlini cím:
http://www.frauenzentrum-marie.de/beratung/
http://www.ber-it.de/bewerbung_spezial.html
http://www.frauundberuf-berlin.de/
http://www.inpaed-berlin.de/
http://www.raupeschmetterling.de/angebot.html
http://kobra-berlin.de/index.php?id=wir-ueber-uns
http://www.ber-it.de/bewerbung_spezial.html
http://www.frauundberuf-berlin.de/
http://www.inpaed-berlin.de/
http://www.raupeschmetterling.de/angebot.html
http://kobra-berlin.de/index.php?id=wir-ueber-uns
Amellett, hogy egzisztenciálisan stabilizáljuk magunkat, nagyon fontos, hogy kiépítsünk ITT egy olyan személyes hálót, amely támogat minket. Ehhez Németország egy csomó olyan lehetőséget kínál, amelyek otthon szinte egyáltalán nem léteznek.
Az itteni önkormányzatok, egyesületek, klubok, különféle egyházi és szociális intézmények Magyarországhoz képest elképesztően sok – ingyenes vagy nagyon olcsó – szabadidős programot kínálnak. S az emberek könnyen és szívesen ismerkednek ezeken. Példaként érdemes megnézni a berlini önkormányzat lapját, s ezen felbuzdulva megkeresni, hogy a saját környékünkön mi a kínálat. Az actioner.de például egész Németországra kínál programokat. S fontos, hogy nem csak központilag szervezik a programokat, hanem a polgári életnek azokkal a kis intézményeivel, amelyek nálunk éppen csak vegetálnak, itt tele van ország és nagyon aktívak. Ezeket feltétlenül érdemes megkeresni a környékünkön és részt venni a tevékenységükben.
Itt a szociális életben rendkívül fontos egy olyan terület, amit otthon szinte egyáltalán nem ismerünk: az önkéntes segítés. Itt szinte minden mozgásképes ember csinál valamit, a kutyasétáltatástól a haldoklók gondozásáig, minden elképzelhető és elképzelhetetlen tevékenységre lehetőség van. Ezekhez mindig tartozik egy csoport, akik mindig aktív kapcsolatban vannak egymással is. Ha nem akarjuk magunkat itt egyedül érezni, szálljunk be egy-két ilyen csoportba. Kedvcsinálónak néhány berlini lap:
https://www.berlin.de/buergeraktiv/engagieren/
http://www.berliner-tafel.de/berliner-tafel/helfen/ehrenamt/
http://www.fluechtlingsrat-berlin.de/projekt-ehrenamt.php
http://www.tierschutz-berlin.de/spenden-und-helfen/ehrenamtlich-helfen.html
https://www.betterplace.org/de/portals/berlin
http://www.caritas-berlin.de/spendenundhelfen/ehrenamtundfreiwilligendienste/ehrenamt/ehrenamt
https://www.drk-berlin.de/ehrenamt.html
https://www.berlin.de/buergeraktiv/engagieren/
http://www.berliner-tafel.de/berliner-tafel/helfen/ehrenamt/
http://www.fluechtlingsrat-berlin.de/projekt-ehrenamt.php
http://www.tierschutz-berlin.de/spenden-und-helfen/ehrenamtlich-helfen.html
https://www.betterplace.org/de/portals/berlin
http://www.caritas-berlin.de/spendenundhelfen/ehrenamtundfreiwilligendienste/ehrenamt/ehrenamt
https://www.drk-berlin.de/ehrenamt.html
S ha valaki ki szeretné használni a multikultit és más külföldiekkel is szeretne összeismerkedni, nézze meg a MEETUP vagy az InterNations lapokat.
Remélhetőleg, mire valaki ezt a programot végigcsinálta, már elmúlt a nyugtalansága és a szorongása. De ha esetleg mégse, akkor szeretettel és nagyon páciensbarát árakkal várom.
2016. február 3., szerda
a problémakerülő panaszkodás
Egyesek azért panaszkodnak, hogy megoldják a problémáikat. Mások azért, mert nem akarnak ezekkel szembenézni.
problémamegoldó panaszkodás: Konkrét, itt és most problémákról van szó.
problémakerülő panaszkodás: Újra és újra - akár éveken át is - mindig ugyanarról a problémáról van szó.
problémamegoldó panaszkodás: Inkább rövid beszélgetések, az adott problémát megbeszéljük, majd témát váltunk.
problémakerülő panaszkodás: Hosszú beszélgetések, a panaszkodó újra és újra elmondja ugyanazt.
problémakerülő panaszkodás: Hosszú beszélgetések, a panaszkodó újra és újra elmondja ugyanazt.
problémamegoldó panaszkodás: Keressük, hogy az adott helyzetben ki miért volt felelős.
problémakerülő panaszkodás: Nincs felelősségkeresés. A panaszkodó személy semmiképpen, de sokszor senki sem felelős semmiért.
problémamegoldó panaszkodás: Próbáljuk az érintett személyek viselkedésének hátterét, a motivációikat, sérüléseiket, értékeiket, céljaikat, törekvéseiket megérteni.
problémakerülő panaszkodás: A panaszkodó csak a sérelmeit mantrázza, nem vihető beljebb.
problémamegoldó panaszkodás: Dialógus.A panaszkodót érdeklik a másik meglátásai, szempontjai, elgondolkodik azokon, beépíti azokat a helyzet megértésébe.
problémakerülő panaszkodás: A panaszkodó monologizál. Ha egyáltalán hajlandó meghallgatni, akkor is átsiklik a másik észrevételei fölött vagy bagatellizálja azokat.
problémamegoldó panaszkodás: A panaszkodó tartósan megnyugszik.
problémakerülő panaszkodás: A panaszkodó soha nem nyugszik meg.
A problémakerülő panaszkodónak nem tudunk segíteni. Ezek az emberek nem akarják megoldani azokat a problémákat, amikről panaszkodnak. A beszédet ilyenkor nem kommunikációra használják, hanem arra, hogy externalizálják a belső feszültségüket. Ők nem káromkodnak, ordítanak vagy verik az asztalt, hanem panaszkodnak. Kiköpik valakire a feszültségüket. Nyilván ezt szociálisan elfogadhatóbbnak tartják. Ez az ő dolguk. Az enyém ez esetben csak annyi, hogy ne én legyek a köpőcsésze.
2014. december 17., szerda
Szégyen-alapú vagy szeretetteli család
Nemrég ajánlotta valaki nekem ezt a posztot, amit most ezúton is szeretnék megköszönni. Amerikai protestáns lelkigondozók Jeff VanVonderen munkássága1. alapján nagyon világos szempontokat adnak annak megkülönböztetésére, hogy egy családban - bármi is a látszat - elnyomás, megszégyenítés vagy pedig szeretet, elfogadás uralkodik-e.
Az alábbiakban a poszt magyar fordítása olvasható - dőlt betűvel pedig az én megjegyzéseim.
A szégyen-alapú család - Az ilyen családokban felnövő gyerekek egyik központi problémája a szégyen lesz, a család problémája azonban az a gyakran brutális elnyomás, ami ezt a szégyent eredményezi.
A szégyen-alapú viszonyok tíz jellemzője:
Az
egymás felé közvetített üzenet: „Valami nincs rendben veled”;
„Tökéletlen vagy”; „Nem felelsz meg a…”; „Miért nem tudsz olyan lenni,
mint…” - Nem egy konkrét viselkedésről van szó, hanem az ember személyéről. Az előbbi esetén meg lehet érteni, hogy mit és miért csináltam rosszul, és ez alapján majd lehet jobban csinálni, az az üzenet, hogy most rosszul csináltad, de ha akarod - és miért ne akarnád - tudsz törekedni a jóra és legközelebb majd jobban csinálod. A megszégyenítésnek ezzel szemben az az üzenete, hogy rossz vagy.
A szeretetet,
elfogadást, jóváhagyást, vagy értékesnek nyilvánítást meghatározott jó
viselkedés révén, illetve a másfajta viselkedés kerülésével lehet
kiérdemelni. Ennek elmulasztása megszégyenítéssel jár. - Ezekben a családokban a mindenkit alanyi jogon megillető tisztelet, respektus nem jár alanyi jogon, hanem, ezt külön extra teljesítményekkel ki kell pillanatnyilag érdemelni és ez bármikor tetszés szerint megvonható. Ezért itt soha nem kaphat az ember igazi szeretetet és elfogadást. Ehelyett maximum a viselkedése jóváhagyását és a teljesítménye értékesnek nyilvánítását tudja elérni. Így az ilyen családokban felnövő emberek ezek szeretetpótlékot jelentenek és gyakran függővé válnak tőlük.
A
viselkedést olyan szabályok vagy normák irányítják, amelyeket csak
ritkán, vagy soha nem fejtenek ki. Rendszerint olyankor ébresztik rá az
embert, amikor megszegi őket. Létezik egy általános szabály: „ne hozd
szóba”, ami annyit tesz, hogy ne vedd észre, és ne említsd a
problémákat. H mégis beszélsz a problémákról, te magad válsz problémává.
Ez hallgatásra szoktatja az embereket. Létezik egy „nem nyerhetsz”
szabály is. A gyerekeket például arra tanítják, hogy sose hazudjanak; de
arra is, hogy sose mondják meg egyenesen a nagymamának, hogy nem ízlik a
fasírtja. Akárhogy igyekszel, nem tehetsz egyszerre eleget az egymásnak
ellentmondó szabályoknak. Ha pedig nem teszel, az szégyent von maga
után. Az ilyen szabályok a jövőbeli viszonyokat is irányításuk alá
vonják, hacsak rá nem ébredünk és szándékosan meg nem törjük őket. - A jól átlátható és mindenkire kötelező normák hiánya a családban (is) a hatalommal bíró személyek számára lehetővé teszi, hogy arra használják a összefüggésükből kiragadott szabályokat, hogy másokat lenyomjanak és megszégyenítsenek, valamint hogy a saját normaszegéseiket eltüntessék.
Ha
az érzéseidről vagy igényeidről beszélsz, azzal szégyenítenek meg, hogy
önző vagy. Ha a problémákról beszélsz, megszeged a „ne hozd szóba”
szabályt, s azzal szégyenítenek meg, hogy te magad vagy a probléma. A
családtagok ezért megtanulják, hogy kódolva mondjanak dolgokat, vagy
közvetve, más személyeken keresztül üzengessenek egymásnak. - Egy ilyen rendszerben az emberek nem csak, hogy nem vállalnak felelősséget, hanem nem is vonhatók felelősségre (már eleve fel sem merül a számonkérés, de ha mégis megtörténne: nem azt mondta, nem úgy gondolta, az a rossz, aki rosszat gondol) így szabadon lehet megrágalmazni és megszégyeníteni másokat.
A
családtagokat arra tanítják, hogy saját értéküket és identitásukat ne
Isten elfogadásától, hanem egyéb dolgoktól és emberektől várják. Az
válik mércévé, milyennek látszanak a dolgok, mit gondolnak az emberek,
mennyire látszanak vallásosnak, milyen mértékben tudnak javakhoz jutni. - Az ilyen családokban felnövő emberek értéktelennek érzik magukat és tele vannak szégyennel, s ezt kompenzálandó gyakran akár a súlyos függőségig rászorulnak mások pozitív visszajelzéseire.
A
gyermek számára nehézségekkel teli folyamat saját útjának megtalálása
az életben. Az ilyen család azonban elsősorban a látszatra ügyel, és
arra, hogy mit gondolnak az emberek. Ezért pusztán az, hogy a gyermek
gyermek, szégyen forrásává válik. A gyermekeknek meg kell tanulniuk kis
felnőttként viselkedniük, hogy elkerüljék a megszégyenítést. - Tipikus példája ennek, hogy a gyerekeket, több évvel azelőtt, mielőtt erre életkorilag alkalmasak lennének, arra kényszerítenek, hogy az ajándékukat osszák meg másokkal. A három éves gyerek például kínálja fel a felnőtt családtagoknak - akik, a fene esne a belükbe, felzabálják - a frissen kapott csokiját.
Minthogy
az ilyen család nagy súlyt fektet a teljesítményre, a fogyatékos
teljesítmény okát ki kell vizsgálni és megszüntetni. Mindennapos a
hibáztatás és a szemrehányás. A „Ki a felelős?” kérdés célja, hogy meg
lehessen találni, kit kell hibáztatni. A bűnöst meg kell szégyeníteni és
megalázni, hogy olyan rosszul érezze magát, hogy többet ne viselkedjen a
rossznak tartott módon. - Nem a kudarc tényleges megértése és kijavítása a cél, hanem a megszégyenítés.
A
család tagjai a mentális önvédelem szakértőivé válnak. A vádak
áthárítása, a racionalizálás, a minimalizálás és a tagadás csupán néhány
fajtája annak, hogyan igyekeznek az emberek elhárítani a
szégyen-üzenetet – többnyire hiába. - Az a baj, hogy itt nincs szó tényleges önvédelemről. A szégyen ugyanis marad. Azok az elhárítómechanizmusok, amelyek segítségével az ember gyötrő érzésektől meg akar szabadulni, nem csak hogy rendkívüli módon beszűkítik az életét, hanem komolyan hozzá is járulnak ezeknek a gyötrő érzéseknek a fennmaradásához.
A
rendszer egy másik uralkodó szabálya: „Ne érezz”. Az érzések rosszak,
önzők, vagy fölöslegesek. A szégyen-alapú családok tagjai nem érzékelik
saját érzéseiket, és nem tudják, hogyan válaszoljanak rájuk. Az ilyen
családok érzelmileg reaktív közösségek. - Itt nem egyszerűen egy képesség hiányáról van szó, hanem arról a nagyon erős tiltásról, hogy ne érzékeljék az érzéseiket, hanem azt érezzék, amit vélhetően elvárnak tőlük - különben megszégyenítődnek és kitaszítódnak. Az ilyen családokban felnőtt embereknek komoly küzdelmet kell folytatniuk azért, hogy a dolgokat a valóságnak és ne a az elvárásoknak megfelelően érzékeljék.
Minthogy
a szeretetet és az elfogadást a viselkedés alapján lehet elnyerni, és
soha nem független a teljesítménytől, a szégyen alapú családok tagjai
jellemzően kívülről tökéletesnek néznek ki, de belülről üresek. - Nincs azzal önmagában semmi baj, ha a teljesítményt díjazzák. A baj az, ha azt az alapvető respektust és tiszteletet, ami minden embernek jár - végelemzésben, mint Isten képének, és ez végelemzésben Istennek szóló tisztelet - nem kapják meg automatikusan a családtagok, hanem ezt a hatalomban lévők önkényesen osztogatják és vonják meg. Ha valaki úgy nő fel, hogy bármikor megalázható és megtaposható, az bármilyen értékes ember is, hitványnak és értéktelennek fogja felnőttként érezni magát.
A szeretetteli család
A szeretetteli viszonyok tíz jellemzője:
A
szeretetteli családok tagjai nyíltan kimondják egymásnak, hogy szeretik
és elfogadják, tehetségesnek és értékesnek tartják, és támogatják
egymást. Az olyan mondatok: „Szeretlek”, „Annyira tehetséges vagy”,
„Melletted állok, ha szükséged van rám”, „Annyira örülök, hogy Isten a
mi családunknak adott téged”, „Annyira örülök, hogy fiú/lány vagy”, „Jól
érzem magam veled”, és hogy a másikat a nevén szólítjuk, csupán néhány
módja annak, hogy nyíltan megerősítsük a másikat. - Itt természetesen nem szavakról, hanem egymás tényleges elfogadásáról és valódi egymás mellett állásról van szó.
Mindannyiunknak
olyan közegre van szükségünk, ahol azt érezzük, önmagunk miatt
szeretnek minket, és nem amiatt, amit teszünk. A szeretetteli
családokban a szeretet és az elfogadás nem hullámzik attól függően,
hogyan cselekszik a másik. Az embereket önmagukért fogadják el. A
szégyen-alapú családokban a viselkedés a legfontosabb. Hogy ki vagy, az
pedig a legkevésbé fontos. - A szégyen alapú családokban, akik hatalommal rendelkeznek, azt kommunikálják a többieknek, hogy te rossz vagy - mivel a saját bizonytalanságukat mások lenyomásával akarják kompenzálni. A szeretet alapú családokban viszont az az üzenet, hogy mindig választhatod a jót, és bízunk benned.
A
szeretetteli családokban a szabályok vannak az emberekért, s nem az
emberek a szabályokért. Hogy a szabályok a leghatékonyabban
szolgálhassák a családot, mindenkinek tudnia kell, mik a szabályok. - Az, hogy mindenki viselkedése egy egyértelmű, világos, közösen értelmezett szabályrendszerhez mérhető, egyenlő pozíciót biztosít a családtagoknak.
A
kódolt kommunikáció senkinek sem jó. A gyerekek jó megfigyelők, de
rossz értelmezők. Fontos, hogy az embereknek ne kelljen dekódolni az
üzeneteket. Ha üzenetet akarsz küldeni, először dekódold te magad, s
aztán küldd egyenesen. Ne harmadik személyen keresztül, ne mások
viszonyait felhasználva küldjük üzeneteinket. - A szeretetteli családokban - mivel nem kell állandóan megtorlástól tartaniuk és védekezniük, alapvetően elfogadók egymással és meg lehet a dolgokat beszélni - az emberek azt mondják amit éreznek és gondolnak.
Isten
minden jó forrása. Ő tölti be szükségünket, Ő a mi bosszúállónk és
védelmezőnk, Ő a végső szó értékünk és elfogadásunk felől. Nem azért
vagyunk értékesek és elfogadhatóak, amink van, amit viselünk, hogy
rendszeresen járunk-e templomba vagy adakozunk. - Szeretetteli családok betöltik azt a funkciót, hogy a szülők közvetítik Isten feltétlen szeretetét a gyerekek felé. Ez azt eredményezi, hogy egészséges önbizalma lesz, képes lesz bízni másokban, kötődni másokhoz, és ezek eredményeképpen nem függ mások elismerésétől.
6. A gyermekeknek örülnek (vs. a gyermekkor megnehezítése)
A szeretetteli családokban rendben van, ha a gyermek gyermekként viselkedik. A normális és egészséges gyermekek növekedése többnyire „rendetlen” folyamat.
A
hibáztatás és szemrehányás a szégyen-alapú családok módszere a
gyermekek megbüntetésére a teljesítmény hiánya miatt: eszközök mások
viselkedésének kontrollálására. - Ezzel szemben a szeretet alapú családokban a szülők felelősséget vállalnak a cselekedeteikért, s mivel a gyerekek alapvetően elfogadást élnek meg, ők is megtanulják a felelős viselkedést.
8. A mentális képességeket a tanulásra használják (vs. a mentális képességeket védekezésre használják):
A
szeretetteli családokban a a gondolkodás a tanulást szolgálja. A
szégyen-alapú családokban az önvédelmet, mások hibáztatását, az ürügy
keresését a felelősség alóli kibúvásra. A szégyen-alapú családokban a
„Miért tetted?” kérdés csapda, mert nincs rá elfogadható válasz. Bármit
válaszolsz, elemezni és kritizálni fogják. A szeretetteli családokban az
embert előre elfogadják, és a „Miért tetted?” kérdés egyszerűen csak
annak megértésére szolgál, miért történt a dolog.
Az
érzések nem jók vagy rosszak: az érzések pusztán vannak. Hogy jó vagy
rossz, helyes vagy helytelen eredménnyel járnak-e, azaz hogy segítenek-e
vagy károsítanak, az az érzelmeinkre adott saját döntéseinkből
következik. A szeretetteli családok elismerik az érzéseket és az
érzelmek kifejezéseit, mint a családtagok egymással való kapcsolatának
módjait.
10. Rendben van, ha a külső a belsőt tükrözi (vs. üres emberek, akik megtanulnak tökéletesnek látszani):
A
szeretetteli családokban a valóság sokkal fontosabb, mint hogy hogyan
néznek ki a dolgok. Az életet folyamatának, s nem az egyes eseményeknek a
perspektívájában tekintik. Ez azt jelenti, hogy az embernek nem kell
azonnal reagálnia, vagy egyszer s mindenkorra „megjavulnia”. Minthogy
Isten is a folyamat része, nem kell pánikolni: a történetnek nincs vége,
még ha most nem is a legjobban néz ki. Az elfogadhatatlan viselkedés a
rossz döntésekből fakad, s nem abból, hogy mi magunk értéktelenek vagy
elfogadhatatlanok lennénk. A szeretetteli családtagoknak nem kell
„megjavítaniuk” egymást.
Nagyon fontos világosan látni, hogy a szégyen alapú családok attól azok, hogy a család meghatározó személyei az emberi viszonyaikban a szeretet és kapcsolódás helyett a hatalom és elnyomás mellett döntöttek. Ez egy döntés. Méghozzá olyan alapvető értékválasztás, amelyet az emberek csak egészen ritkán változtatnak meg. Éppen ezért egy szégyen alapú család - ugyanúgy és ugyanazért, mint a bántalmazó párkapcsolat - szinte soha nem javítható meg. Meg kell törni a szabályait és ki kell belőle lépni.
Nagyon fontos világosan látni, hogy a szégyen alapú családok attól azok, hogy a család meghatározó személyei az emberi viszonyaikban a szeretet és kapcsolódás helyett a hatalom és elnyomás mellett döntöttek. Ez egy döntés. Méghozzá olyan alapvető értékválasztás, amelyet az emberek csak egészen ritkán változtatnak meg. Éppen ezért egy szégyen alapú család - ugyanúgy és ugyanazért, mint a bántalmazó párkapcsolat - szinte soha nem javítható meg. Meg kell törni a szabályait és ki kell belőle lépni.
------------------------------------
1. Magyarul is lehet tőle egy könyvet olvasni a Grace Ministries Budapest kiadásában.
2014. október 8., szerda
Bántalmazó kapcsolatban élek?
A kapcsolatom nem jól működık, ha:
- A problémákat nem lehet megbeszélni.
- A problémákat meg tudjuk beszélni, de semmi sem változik.
- A kapcsolatban nincs mód az erőszakmentes kommunikáció használatára.
- A partnerem a sikereimre vádaskodással, elbagatellizálással vagy haraggal reagál.
- Gorombán vagy durván viselkedik velem, ha kettesben vagy ha társaságban vagyunk.
- Gyakran levegőnek néz: ̇úgy tesz, mintha ott se lennék,nem szól hozzám, és nem válaszol, ha kérdezem.
- Csak a partnerem változhat, fejlődhet és növekedhet, én sosem.
- Az életem egyre jobban beszűkül (eltűnnek a barátaim, rokonaim, képességeim, régi hobbijaim, vágyaim és álmaim).
- Egyre gyengébbnek és tehetetlenebbnek érzem magam.
- Nem tudok elmenni, ha szakítani akarok. A partnerem az érzelmeivel, betegségével, a gyerekekkel stb. zsarol vagy azzal fenyeget, hogy öngyilkos lesz, vagy megöl, ha elhagyom.
- A kapcsolatban felmerül az erőszak vagy az erőszakkal való fenyegetés lehetősége.
- A partnerem néha megüt, vagy akaratom ellenére gyengédséggel vagy nyers erőszakkal szexre kényszerít.
-------------------------------------------
A lista a NaNe Egyesület honlapján a "Jól működő párkapcsolat" című cikkben található. Az írás mindösszesen két oldal, de azt hiszem, az egyik legjobb összefoglalása a témának, amit valaha is olvastam.
2014. szeptember 17., szerda
Az erőszakmentes önérvényesítés 2.
A NaNE Egyesület honlapján a letölthető kiadványok között1. találtam néhány nagyon jó anyagot az erőszakmentes kommunikációról. Mivel azonban ezek hosszú, az átlagos olvasó számára nem érdekes részek között találhatók, nem egyszerűen linket adok meg, hanem némileg szerkesztve közzé teszem itt ezeket.
Az alábbi három önérvényesítő technika nagyon hasznos lehet ...
1. Az elakadt lemez
Ez a technika fölöttébb hasznos, amikor megszabunk egy határt, és a személy, akihez beszélünk, nem figyel vagy vitatkozni kezd. Egyszerű technika, önérvényesítő állításokat mondunk, és szükség esetén megismételjük és újra meg újra megismételjük. A lényeg az, hogy ismételjük a mondanivalónkat és ne adjuk fel, amíg el nem érjük a célunkat.
Rita képtelen volt elérni, hogy a vízvezetékszerelő megjavítsa a csöpögő csapot. Valahányszor felhívta a szerelőt, az mindig kifogást keresett és megígérte, hogy majd visszahívja és megmondja, mikor tud menni. Fölösleges mondani, hogy sohasem hívta vissza és nem ment megszerelni a csapot. Miután hallott az „elakadt lemez” technikáról, Rita egy reggel, amikor biztos volt benne, hogy ott találja a szerelőt, elhajtott a műhelybe, és elkezdte:
„Szükségem van rá, hogy megjavítsa a csapot, mondja meg, mikor tud jönni. Ha három napon belül nem tud jönni, keresek egy másik vízvezetékszerelőt:”
A válasz: „Persze, asszonyom, épp most akartam hívni, majdnem kész vagyok,és megyek, ahogy lehet.”
Rita: „Rendben, mikor jön?”
Szerelő: „Ígérem, hamar.”
Rita: „Mégis, mikor jön?”
Szerelő: „Ide figyeljen, asszonyom, tudom, hogy szüksége van a javításra, és egészen biztos vagyok benne, hogy meg tudom oldani valamikor holnap vagy holnapután.”
Rita: „Ez már haladás, de én pontosan akarom tudni, hogy mikor jön.”
Szerelő: „Nem tudom pontosan megmondani, mert nem tudom,mikorra fejezem be ezt a munkát.”
Rita: „De meg tudja mondani pontosan, mert átjöhet holnap reggel 8-kor, és ha végzett a munkával nálam, mehet és befejezheti a másikat.”
Szerelő: „Oké, hölgyem, holnap 8-kor.”
Rita: „Telefonálok ma délután ötkor és holnap reggel fél nyolckor, csak hogy el ne felejtse.”
Szerelő: „Nincs rá szükség, megyek.”
Rita: „Köszönöm, de azért felhívom. A holnapi viszontlátásra.”
2. Az énközlés
Vádaskodás, általánosítgatás, ítélkezés és sértegetés nélkül, konkrétan megfogalmazzuk, hogy mi milyen kárt, fájdalmat okozott nekünk a másik, és javaslatot teszünk, hogyan lehetne legközelebb jobban megoldani a dolgot. Ezt a technikát akkor a legjobb alkalmazni, amikor megpróbálunk változtatni egy nem kielégítô helyzeten. Nem alkalmas kérés megfogalmazására vagy egy kérés elutasítására. 2.
lépései:
1. tény
2. érzés
3. gondolat/vélemény
4. igény
5. kérés
"Amikor tegnap a villamoson nem szóltál hozzám (tény), nagyon magányosnak éreztem magam (érzés), úgy gondoltam, hogy valami bajod van velem és büntetsz (vélemény). Szükségem van rá, hogy amikor veled vagyok, kicsit foglalkozz velem (igény). Szeretném, ha máskor nem utaznál velem némán, és ha bármi bajod van, elmondanád (kérés).
3. Kikerülni egy kezelhetetlen helyzetből
A harmadik technika arra való, hogy kikerüljünk egy kezelhetetlen helyzetből. Ha például a másik durva, támadó, gúnyos, szarkasztikus vagy agresszív kezd lenni, az alábbiakhoz hasonló zárómondatok használhatók:
• „Ez így nem megy. Beszéljünk nyugodtabb körülmények között.”
• „Jogom van hozzá, hogy meghallgassanak, és jogom van hozzá, hogy tiszteljenek.”
• „Nem engedem, hogy bárki így beszéljen velem.”
A beszélgetés befejezése után gyorsan menjen el vagy tegye le a telefont. Ha a másikat valóban érdekli a tisztességes és egyenlő kommunikáció, a jövőben minden bizonnyal óvatosabb lesz. Ha ez nem történik meg, nyilvánvaló lesz, hogy meg akarja tartani a hatalmat és az irányítást, és nem tiszteli mások jogait, és akkor ez figyelmeztető jel arra, hogy ennek az embernek a közelében mások jogai és határai sérülhetnek.
-------------------------------------------
2. in: A jól műkdödő párkapcsolat. Szintén a NaNe Egyesület honlapjáról. Feltétlenül érdemes az egész anyagot elolvasni, nagyon röviden és nagyon jól foglalja össze a lényeget. Külön kitér arra, hogy mi NEM énközlés.
2014. szeptember 7., vasárnap
Az erőszakmentes önérvényesítés 1.
A NaNE Egyesület honlapján a letölthető kiadványok között1 találtam néhány nagyon jó anyagot az erőszakmentes kommunikációról. Mivel azonban ezek hosszú, az átlagos olvasó számára nem érdekes részek között találhatók, nem egyszerűen linket adok meg, hanem némileg szerkesztve közzé teszem itt ezeket.
Az önérvényesítô (asszertív) és az agresszív
viselkedés összehasonlítása
Önérvényesítés: Szükségleteit, vágyait és érzéseit mások jogainak megsértése nélkül fejezi
ki. Becsületes, ôszinte és egyenes.
Mi a célja az önérvényesítésnek?
Határok felállítása. Tisztelet
kérni és kapni másoktól. Az önbecsülés megtartása és az önmagunk feletti hatalom megélése. Jól mûködô
kapcsolatok teremtése.
Mit kap?
Tiszteletet kap, becsüli
magát és ô irányítja saját életét. Azok közül választja ki az ôt támogató
személyeket, akik tisztelik a határait. Megtanulja megvédeni magát a
bántalmazástól.
Agresszivitás: Mások rovására fejezi ki érzéseit és szükségleteit. Megsérti mások
jogait és uralkodni akar.
Mi az oka az agresszivitásnak?
Dühös és mindenáron el
akarja érni a célját. Nincs tekintettel más emberek érzé-
seire.
Mit kap?
Dühös marad, bûntudata van
és irányítani akar másokat. Bántalmaz másokat és erôszakossá válhat. Végül
tönkreteszi a kapcsolatait.
Az önérvényesítés nyolc aranyszabálya:
•
Gondosan válasszuk meg a csatákat. Határozzuk meg céljainkat és döntsük el,
pontosan mit akarunk elérni vagy megváltoztatni.
•
Egyes szám elsô személyben beszéljünk, legyünk rövidek és gondosan válogassuk
meg a szavainkat.
•
Ne várjuk el, hogy mindenkinek tetszeni fog az új határokat betartó stílusunk.
Ha dühös választ kapunk, vagy nem úgy mennek a dolgok, ahogy reméltük, ejtsük a
témát és távozzunk.
•
Próbáljuk meg nem felemelni a hangunkat. Maradjunk nyugodtak, határozottak és
összeszedettek.
•
Ismételjük el és próbáljuk el amit mondani akarunk mielôtt valóban megtesszük.
•
Ne mentegetôzzünk; a határok felállítása mindig helyénvaló.
•
Ismételjük meg mondanivalónkat, ha szükséges.
•
Miután lezajlott az párbeszéd, értékeljük, hogy sikerült, milyen eredménnyel
járt a kommunikációnk, sikerült-e elkerülni, hogy agresszívvá váljunk, és hogy
hogyan tudnánk javítani asszertív (önérvényesítő) technikáinkon.
2014. június 27., péntek
Hogyan ismerhető fel a bántalmazó férfi?
Két rövid, alapvető információkat tartalmazó, jól érthető anyag:
De hiszen azt mondja, hogy szeret!” – Hogyan ismerhető fel a bántalmazó férfi?
Korai figyelmeztető jelek
De hiszen azt mondja, hogy szeret!” – Hogyan ismerhető fel a bántalmazó férfi?
Korai figyelmeztető jelek
2014. április 11., péntek
Miért teszi ezt a párom? - Mark Gungor előadásai
Többek között az a jó a pszichológusságban, hogy az embernek sokszor nagyon jó anyagokat, könyveket, cikkeket ajánlanak azok, akikkel beszélget. Szeretném most én is továbbajánlani a legújabbat, Mark Gungor amerikai házassági tanácsadó zseniális (nagyon okos és az ember megszakad a nevetéstől) előadásait a férfi-női kapcsolatról, házasságról. Mindegyik videó magyar nyelvű szöveggel vagy szinkronnal rendelkezik - köszönet érte.
2013. január 30., szerda
Az együttműködő kommunikáció három fő lépése
Időnként
levelezni is szoktam a pácienseimmel. Ennek során néha olyan dolgok
fogalmazódnak meg, amelyek talán mások számára is érdekesek lehetnek.
"Tegnap telefonált a bátyám és időpontot kért tőlem, hogy menjünk el együtt anyámhoz válságtanácskozni. A beszélgetés lényegét vázolom:
- Ő csak 9 után ér rá anyámhoz eljönni.
- Akkor én nem tudok részt venni a beszélgetésen.
- Ne csináld már!
- Sajnálom, 9-kor késő.
- Mit csinálsz?
- Lefekszem aludni, hogy másnap 6:20-kor fel tudjak kelni az órára.
- Erre nem tudok mit mondani.
- Én sem.
Rendszeresen ilyen fajta beszélgetéseink vannak. Mit lehet ilyen helyzetekben csinálni? Hogyan tudnánk megegyezésre jutni egymással?"
Egy másik fajta, együttműködésre törekvő kommunikáció használatával.
Ez a következő lépésekből áll:
1. Megfogalmazom a szempontjaimat és igyekszem röviden érthetővé tenni a másik számára a miértet is. Ez utóbbi elég fontos. A másik ember gyakran teljesen más értelmezési keretben gondolkodik mint én, ezért a szempontot önmagában, teljesen máshogy értheti, mint ahogy én gondolom. Azokat az embereket, akik akarnak együtt működni, nagyban szokta segíteni, ha megértik a szempontjaim miértjét.
2. Igyekszem megérteni a másik szempontjait. Egy-két miért kérdés itt is segíthet abban, hogy azt értsem, amit a másik gondol és ne azt amit én tulajdonítok neki.
3. Keresek alternatívákat arra, hogyan lehetne a két szempontot egyeztetni, és azokat felvetem a másiknak, mint lehetőségeket.
4. lépésben a másik végiggondolja, hogy a javaslatom eléggé figyelembe veszi-e a szempontjait, ha igen, elfogadja. Ha nem, akkor előlről kezdődik a dolog, az első lépéstől, csak szerepet cserélve.
"Tegnap telefonált a bátyám és időpontot kért tőlem, hogy menjünk el együtt anyámhoz válságtanácskozni. A beszélgetés lényegét vázolom:
- Ő csak 9 után ér rá anyámhoz eljönni.
- Akkor én nem tudok részt venni a beszélgetésen.
- Ne csináld már!
- Sajnálom, 9-kor késő.
- Mit csinálsz?
- Lefekszem aludni, hogy másnap 6:20-kor fel tudjak kelni az órára.
- Erre nem tudok mit mondani.
- Én sem.
Rendszeresen ilyen fajta beszélgetéseink vannak. Mit lehet ilyen helyzetekben csinálni? Hogyan tudnánk megegyezésre jutni egymással?"
Egy másik fajta, együttműködésre törekvő kommunikáció használatával.
Ez a következő lépésekből áll:
1. Megfogalmazom a szempontjaimat és igyekszem röviden érthetővé tenni a másik számára a miértet is. Ez utóbbi elég fontos. A másik ember gyakran teljesen más értelmezési keretben gondolkodik mint én, ezért a szempontot önmagában, teljesen máshogy értheti, mint ahogy én gondolom. Azokat az embereket, akik akarnak együtt működni, nagyban szokta segíteni, ha megértik a szempontjaim miértjét.
2. Igyekszem megérteni a másik szempontjait. Egy-két miért kérdés itt is segíthet abban, hogy azt értsem, amit a másik gondol és ne azt amit én tulajdonítok neki.
3. Keresek alternatívákat arra, hogyan lehetne a két szempontot egyeztetni, és azokat felvetem a másiknak, mint lehetőségeket.
4. lépésben a másik végiggondolja, hogy a javaslatom eléggé figyelembe veszi-e a szempontjait, ha igen, elfogadja. Ha nem, akkor előlről kezdődik a dolog, az első lépéstől, csak szerepet cserélve.
Ha az ember olyan emberrel beszélget, akinek kevés gyakorlata van az
együttműködő kommunikációban, nagyon sokat segíthet a másiknak a
következőkkel:
a. Rákérdez az ő szempontjaira. (Neked most az a fontos, hogy...?)
b. Ha a válasz után rákérdez, hogy jól értette-e meg a másik szempontjait. (Tehát akkor neked most az a fontos, hogy...?)
c.
Ha az ember nyíltan kifejezi: itt most arra törekszik, hogy olyan
megoldást találjon, ami mind a kettőjük szempontjait figyelembe veszi.
(Nekem fontos, hogy olyan megoldásra jussunk, ami mind a kettőnknek
megfelel.)
d. Ha az ember alternatív megoldásokat tud
megfogalmazni, különösen, ha azt is meg tudja fogalmazni, hogy melyik
megoldásnak mi a haszna és mi a költsége.
Tehát az este kilenc órai találkozás ötletére például a következőt lehetett volna válaszolni:
"Az nekem nagyon nem jó, mert este 9 után már nagyon nehezemre esik
fent lenni és mégis meg kell tennem, akkor túlpörgök, nem tudok utána
aludni és másnap is nagyon fáradt vagyok. Nem lehetne-e, hogy mégis van
egy olyan rés a napodban, amit ki tudnánk használni vagy esetleg hárman
megbeszélni telefonon vagy valami más módon megoldani a dolgot?"
Így a másik,
mivel látja, hogy milyen nagy költsége van az általa javasolt
ötletnek, vélhetően belegondol, hogy nem tud-e mégis valami olyan megoldást,
aminek kisebb a költsége, mint az hogy a testvére ne tudjon elaludni és másnap is
nagyon fáradt legyen.
Amikor az emberek látják, hogy a
másiknak van egy olyan fontos szempontja, amire ők nem gondoltak,
akkor az esetek többségében eszükbe szokott jutni valami olyan ötlet,
ami figyelembe veszi azt.
Ha ez elsőre nem megy, akkor
az ember újra és újra felvethet olyan alternatívákat, amelyek szerinte
mind a kettőjük szempontjait figyelembe veszik és akkor azt lehet
tisztázni, hogy a másiknak miért nem jó mégsem az. Itt felmerülhetnek
újabb szempontok és akkor azokat kell egyeztetni.
Ha
csak a másik ember nem határozta el szilárdan, hogy márpedig ő senkire
nem lesz tekintettel, és számára semmi más nem megfelelő, mint hogy
pontosan az ő eredeti elképzelése valósuljon meg, ezzel a módszerrel
egészen távoli és szemben álló szempontokat is lehet egyeztetni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)