Ha csak keveset, akkor felnőttként - akkor is ha rendkívüli teljesítményei vannak, szeretetreméltó és kivételesen szép - meg lesz róla győződve, hogy értéktelen, szerethetetlen és csúnya. Azt hiszem, talán ez utóbbi mutatja legjobban, hogy a valóságtól teljesen elszakadva, milyen extrém negatív képük lesz az ilyen embereknek magukról: feltűnően szép nők komolyan meg vannak arról győződve, hogy csúnyák.
Azokban a családokban ahol kevés a szeretet és az elfogadás, ott többnyire sok szokott lenni a bántalmazás. S ha ez egy középosztálybeli család, akkor még azt is kell gondolnia az itt felnövő gyereknek, hogy ez a szeretetlen, bántalmazó család szerető és védelmező - a szeretetlen és veszélyes külvilággal szemben nincs más menedék. Ilyen családban felnőve a szeretet fogalmába - a családban szokásos bántalmazás mértékének megfelelően - akár extrém szeretetlenségek is beleférnek.
És akkor az ember belemegy egy olyan partnerkapcsolatba, amelyben a másik - gyakran messze - a saját kvalitásai alatt van és ráadásul még szeretetlen is vele. És ezt abszolut nem látja.
Egy harminc év körüli fiatalember azzal keresett meg, hogy neki túl magasak az igényei és ezért nem tud párt találni magának, ő biztos nem tud kötődni. Amikor végignéztük a párkapcsolatait, kiderült, hogy olyan nőket választ, akik kulturálisan és intellektuálisan mélyen alatta vannak és akik ráadásul kimondottan szeretetlenek vele. Úgy érezte, hogy neki ennél több nem jár, ő ennél többet nem kaphat. A lelke egészséges része nem bírta ezeket a méltatlan kapcsolatokat és mindig kilépett belőlük.
Mások bent maradnak és úgy gondolják, minden rendben van. Náluk a testük jelez. Különféle pszichoszomatikus tüneteik vannak, erősen meghíznak, állandó és semmire el nem múló nőgyógyászati gyulladásaik vannak. Vagy a lelkük, némi kerülőúton. Engem gyakran szorongással, pánikrohammal, depresszióval keresnek meg, s amikor kicsit körbejárjuk, kiderül, hogy ezek mind annak a jelzései, hogy egy "nekem több nem jár" kapcsolatban vannak.
A megoldás minden esetben ugyanaz: sokkal-sokkal magasabbra kell tenni a mércét.
Mert ennél sokkal több jár. És ha az ember végigmegy azon a hosszú úton, hogy vissza tudja utasítani azt amilyen szeretetlenül elutasították és képes lesz szeretni magát; és nem fogadja el azt a szeretetlen és igaztalan ítéletet, amit kimondtak róla, és képes lesz értékelni magát; és a szeretetet szeretetnek, a szeretetlenséget szeretetlenségnek tudja látni - akkor jut is.
A megoldás minden esetben ugyanaz: sokkal-sokkal magasabbra kell tenni a mércét.
Mert ennél sokkal több jár. És ha az ember végigmegy azon a hosszú úton, hogy vissza tudja utasítani azt amilyen szeretetlenül elutasították és képes lesz szeretni magát; és nem fogadja el azt a szeretetlen és igaztalan ítéletet, amit kimondtak róla, és képes lesz értékelni magát; és a szeretetet szeretetnek, a szeretetlenséget szeretetlenségnek tudja látni - akkor jut is.
4 megjegyzés:
Kedves Kata, ez nagyon horizontális: nettó pszichológia! Mennyire tud gyógyítani az Istennel való találkozás és kapcsolat ezen a területen is - ezt te is tudod. Vegyük csak Terézt. Tényleg csak az a szeretet éltette, amit gyerekkorában a szüleitől kapott? A "solo Dios basta" lelkiség és annak következményei az emberi kapcsolatakban nem csak az övé, vagy a kármelitáké, hanem - legalább morzsáiban - mindenkié...
Kedves Névtelen,
és most attól, hogy Isten bárkit meg tud gyógyítani, most nem kell orvostudományt művelni és nem kell orvoshoz menni?
Üdvözlettel
Kata
Isten nagyon diszkrét, ezért nem fog benyomulni a rejtegetett zugaimba, amit nem tárok Eléje. Továbbá ahol az elfojtott, megkeményedett szeretet-sebeim vannak, ÉN nem tudom befogadni a szeretetét. Hívnom kell Őt. (Másképp csak kilúgozott bábuk lennénk.)
Kedves Zsóka,
kicsit hosszú lett a válaszom, ezért egy külön posztba tettem: http://hortuscarmeli.blogspot.de/2015/12/ki-fujja-passzatszelet-nehany-nepszeru.html
Szeretettel:
Kata
Megjegyzés küldése